Forrás: musique.hu

A kezdetek

1962. augusztus 7-én született Charlesburg-ben, Quebéc-ben. 7 éves volt, amikor az apja észrevette, hogy mennyire vonzódik a zenéhez, ezért megismertette a gitárral. Bruno nem csak gitározni és dobolni kezdett, hanem énekelni és zenét szerezni is.

A fõiskolán hatszor váltott szakot mivel olyan képzést próbált találni, amit igazán szeret. Azután, hogy néhány évig dolgozott egy szupermarket gyermek megõrzõjében elindította a saját karate iskoláját. Brunot régóta érdekelték Bruce Lee filmjei. Elég jó karatéssá vált, és büszke volt arra, hogy megszerezte a fekete övet.

Lévén, hogy a zene volt az elsõ szerelme, játszani kezdett két angol rock bandában, ezek az "Amanite" (1985) és a "Sneak preview" (1987). Aztán 1989-ben az anyanyelvén szeretett volna énekelni, ezért megalapította saját együttesét, a "Pell"-t.

23 évesen elhagyta szülõvárosát, és Montreal-ba ment, ahol helyi bárokban lépett fel. A füstös levegõ nagy pusztítást végzett a zenei akkordjaiban, ezért, hogy megmentse a hangját egy ideig sem énekelnie, sem beszélnie nem lehetett egyáltalán. Ez rettenetesen fájdalmas idõszak volt Brunonak, aki egyébként egy nagyon beszédes ember. Egy speciális ének kurzus segített helyreállítani az "arany hangját".

Ezalatt feltûnt több televíziós mûsorban, és olyan híres cégeknek készített reklámokat, mint a Culinar, Pepsi és az O'keefe.

1989-ben indult a Rock Envol versenyen, és különdíjat kapott a minõségi elõadására. Itt kezdték megismerni a tehetségét. Két évvel késõbb Bruno játszott a "Vu d'en haut" címû musical-ben, amit a Nemzetközi Mongolfiers' Fesztiválon mutattak be.

Az első album

1992-ben jelent meg elsõ albuma, a "Bruno Pelletier", ez volt az elsõ alkalom rá, hogy megmutathassa magát, mint szövegíró, zeneszerzõ és énekes. Több dal vált róla híressé, a saját szerzeménye, a "Tu pars" is a slágerlista élén volt, ennek ellenére a lemezbõl mindössze 10.000 példányt adtak el.

1992 novemberében Bruno szerepet játszott Luc Plamondon és Michael Berger musical-jében, a "La legende de Jimmy"-ben. Plamondon volt az, aki ösztönözte Brunot, hogy csatlakozzon a rock opera stábjához, mivel teljesen el volt bûvölve a hangjátol. Ott, Quebec-ben Bruno egy színpadon énekelhetett olyan elõadókkal, mint Nanette Workman, Ives Jacques és Luce Dufault, akikkel gyorsan barátságot kötött. Bruno kapta a fõszerepet a teenager Jimmy-t (James Dean, körülbelül 50 alkalommal.

Starmania

1993-ban, Luc Plamondon száznál is több jelentkezõ meghallgatása után a "Starmania" címû musical felújított változatához, végül Brunot választotta, hogy eljátsza Johnny Rokfort, a "Black Stars" banda vezérének szerepét. Ezt Bruno nem csak Quebec-ben játszotta, hanem Franciaországban is. Úgy gondolták, hogy Bruno 3 hónapig fog a "Starmania"-val dolgozni, de az alakítása olyan csodálatos volt, hogy a szerzõdését meghosszabbították. Összesn kb. 500 alkalommal játszotta el Johnny Rokfort szerepét. Ahogyan az "S.O.S. d'un Terrien en Detresse" címû számot elõadta egyszerûen fölül múlta az eredetit, Daniel Balavoine-t. Ebbõl maxit is kiadtak.

Az a két év, amit Párizsban töltött, egy gazdag életet és rengeteg színpadi élményt adott neki. Ez alatt az idõ alatt készítette el második szóló albumát, a "Défaire l'amour"-t. Mario Herbert, Luc Plamondon, Riccardo Cocciante és Bruno maga (mint szövegíró, zeneszerzõ és rendezõ) is részt vett az album elkészítésében. Az album nagyobb sikert aratott, mint az elsõ lemeze, 30000 darabot adtak el belõle. Az "Ailleurs c'est comme ici" és az "En manque de toi" címû dalokat folyamatosan játszotta a rádió, de a kritikusok nem voltak elragadtatva az õ új munkájától. Ez mély csalódást okozott Brunonak, akit ebben az idõben a barátai próbáltak vigasztalni.

1994 nyarán felkérték õt, hogy vegyen részt a "Francofolies" fesztiválon, ami La-Rochelle (Franciaország) városában került megrendezésre, és Luc Plamondonnak ajánlották. Ott Bruno elõadta a híres szerzõ néhány dalát.

Ismét Kanada

Amikor visszatért Quebec-be sokat dolgozott a tv-nél. A legjobb dalok közül 10-et énekelt a GALA de L'ADISQ-on 1995-ben, és egy jótékonysági fellépésen vett részt "Molson" központjában. Bruno óriási tapsvihart kapott, azután, hogy elénekelte a "Miserere" címû dalt, melyet Pavarottinak ajánlott. (A dalt már Andrea Bocelli is felvette). Másnap az újságok lelkes elõrejelzésekkel voltak tele. Az uralkodó vélemény az volt, hogy Bruno végre megtalálta a saját útját, méghozzá az operában. Rengeteg ember hívta a cd boltokat égve a vágytól, hogy szerezzen egy felvételt a dalból.

Abban az évben az elfoglalt Bruno több, mint 65 koncertet adott Quebec-ben. 1997 több sikert is hozott Brunonak, koncerteken vett részt társulva egy szimfónikus zenekarral. Fellépett nyári fesztiválokon, és koncert sorozatot adott a Casino de Montrealban. Ez az õsz vált karrierje egyik legfontosabb állomásává, mivel 3. szóló albumából a "Miserere"-bõl 250000 példányt adtak el (dupla-platina Kanadában). A cd egyik dala, az "Aime" 10 hétig a Le Palmares slágerlista elsõ helyén állt. Ezen kívül Bruno megkapta a FELIX díjat az Év elõadója kategóriában a GALA de L'ADISQ ünnepségen.

Sõt,mi több. Bruno szerepe, mint Michel Bergevin, az "Omerta II" címû tv sorozatban mérhetetlenül sikeresé tette õt Quebec-ben.

Notre Dame de Paris - úton a világhír felé

1998 januárjától augusztusig több, mint 100 koncertet adott a "Miserere" turnéján. Ez alatt az idõ alatt ajánlatot kapott Luc Plamondon-tól, hogy vegyen részt az új musicaljében a "Notre Dame de Paris"-ban. Elõször Brunonak vissza kellett utasítania a turné miatt. De Plamondon nem mondott le róla. Miután második alkalommal is felkérték Bruno elhagyta Quebec-et Párizsért, ahol Gringoire, a költõ szerepét játszotta el, és teljesen lebilincselte a közönséget gazdag és energikus hangjával.

Bruno azt mondta, hogy ez nem volt egyszerû feladat számára. Gringoire nem a fõhõs volt Victor Hugo regényében és Brunonak mélyen át kellett gondolnia, hogyan adja elõ a szerepet. Végül úgy döntött, hogy új dimenziót ad Gringoire-nak "valahol Jim Morrison és Baudelaire között".

Amint a szerzõdése lejárt 1999 januárjában, Bruno visszatért Quebec-be, hogy folytassa turnéját a "Miserere"-vel márciusig. Quebec-ben is színpadra állították a "Notre Dame de Paris"-t, így abban játszott az év júniusáig.

A negyedik album

A musical sikerétõl felbuzdulva, Bruno elkezdett dolgozni egy új, a közönségnek szánt albumon. Az album 1999 õszén "D'Autres Rives" címen jött ki. A változatos dalok széles skálája, és a mûvészi elõadás a cd-n megengedte a kanadai és európai hallgatóknak, hogy valóban átkerüljenek "Más partok"-ra.

1999. december 31-én Bruno és más Quebec-i sztárok részt vettek a Millenium Koncerten Montrealban, Céline Dion tiszteletére, aki szünetelteti a karrierjét, hogy családot alapíthasson.

2000 áprilisának végén Bruno félbeszakította a "D'Autres Rives" turnéját, hogy ismét magára ölthesse a párizsi költõ kosztümét. Ebben az idõben azonban Shakespeare nyelvén játszott, hiszen a "Notre Dame de Paris" angol változata átütõ sikert aratott a londoni színházakban.

2000 novemberének közepén Bruno Pelletier, Claude Rousseau-val és Gelene Mercierrel együtt egy céget alapított, melynek neve: "Productions de Champlain".

2001 márciusában kijött Bruno ötödik albuma a "Sur Scéne". Az élõ fellépésbõl készült lemez két cd-bõl áll, az egyik egy átlagos audio cd, a másik azonban egy multimedia cd, ami klippeket is tartalmaz a "Sur Scéne" koncertbõl. Bruno a nézõket George Dor gyönyörû szerzeményével, a "La Manic" címû szerelmes dallal kápráztatja el. Az album ezen kívûl tartalmaz még duetteket Isabelle Boulay-jal, Kim Richardsonnal és Héléne Segara-val.

2001. június 12-én Bruno Pelletier aláírt egy szerzõdést az EASTWEST FRANCE zenei céggel, mely az AOL/TIME-WARNER egyik ága. A szerzõdésnek hála, Bruno megkapta azt a lehetõséget, hogy mind Kanadában, mind Franciaországban kiadja lemezeit.

3 év az új stúdiólemezig

2002 augusztusában Bruno nyilvánosságra hozta az elsõ studio albumát az utóbbi három évben, ahol az énekes egy teljes kört tesz meg egy nagyszerûen elõadott lemezben Brüsszelben és Montrealban. A lemezt az elsõ maxi nyilvánosságra hozásával indították el, ez a "Je crois pourtant", egy erõteljes dal, melyet Patrice Guirao és Daniel Lavoie írt.

Az album olyan híres dalszerzõk lenyûgözõ dalait tartalmazza, mint Charles Aznavour, (original song), Leo Ferre (unpublished material), Marie Nimier, Jean Rouaud (Prix Concourt de litterature), Roger Tabra, Jo Bocan, Daniel és Richard Steff, Michel Artmengo, Sylvian Michel és...Bruno Pelletier! Nem kevesebb, mint huszonegy elismert dalszerzõ lett összevonva, hogy megcsinálják ezt az albumot, ami Quebec-ben bestseller-ré vált.

2003 õszétõl Bruno folytatja koncert turnéját az 'Un monde á l'envers"-szel. Novemberben, pedig karácsonyi albumot adott ki, melynek címe "Concert de Noel". Az album kb. egy hónap alatt platina lemez lett.

Az eddig is kiderülhetett számunkra, hogy Bruno elég sokoldalú, egy dologról azonban még nem esett szó. Õ a hivatalos képviselõje a "Réves d'Enfants" nevû kanadai alapítványnak, mely egy szervezet, ami arra szolgál, hogy beteg gyermekek álmait váltsa valóra, illetve anyagilag támogassa a csalágjaikat.

2004-ben lehetősége nyílott a Dracula - Entre l'amour et la mort (szöveg Roger Tabra, zene Simon Leclerc) főszerepének eljátszására. Bruno mindig is szívesen fogadta az újabb kihívásokat, ráadásul szakmai szempontból is jelentős előrelépést jelentett a darab, hisz ő lett a művészeti rendező és az egyik producer is. A színdarab először Montréalban mutatkozott be 2006. január 31-én hatalmas sikert aratva (115000 nézővel Québec egyik legjelentősebb előadás-sorozata volt). A nagy presztízsű Maison de la Dance de Lyon-ban (1200 férőhely) a következő évben debütált.

Három év színpadi szereplés után ismét kedve támadt valami személyesebb hangvételű produkcióra. Rövid időn belül elő is állt a Bruno Pelletier et le GrosZorchestre c. lemezzel (díjazott - Félix - az év jazz albuma). Érdekes egyvelege a lemez a populásris zenének és a jazz-nek.

Az író-zeneszerző-előadó 2009-ben tért vissza a Microphonium c. albummal, mely 6 éve az első teljesen önálló műve. Különleges alkalomból került kiadásra : Bruno karrierje immár 25 éves múltra tekinthet vissza.

A frankofón világban eddig több mint 2 millió lemez talált gazdára, és megkapta a Félix - az év férfi előadója címet is.

2009. július